Azt hiszem, erre az édességre kimondottan igaz, hogy ahány ház annyi szokás. Népszerűségéből kifolyólag rengeteg verziója létezik. Sokféle Tiramisut ettünk már: voltak jók és kevésbé ízletesek, de igazán kiválónak ezt az egyet találtuk, így gyorsan el is kértük a receptet. :) Természetesen mint minden esetben, itt is a saját ízlés és az anyagi keretek a mérvadóak. Először elkészítettem a kapott leírás alapján, viszont Nekünk az nagyon édes volt, és én nem szerettem annyira konyakkal. TI már az én szájízemre :) alakított, tökéletesített receptet olvashatjátok. A kezdő háziasszonyok körében is kedvelt édesség, hiszen sütés nélkül, viszonylag rövid idő alatt elkészíthető, varázslatos ízvilágú desszert. Bevallom, én sem vesződök a piskóta sütéssel, mikor kiváló minőségű babapiskótát lehet vásárolni. A másik érvem, hogy így az állaga is könnyedebb, ezáltal a kész süteményünk sem lesz tömény. :) …és akinek még ezek az érvek sem elegendőek: előre elkészíthető, így ideális vendégváró desszert.

Hozzávalók a krémhez:
5 közepes tojás (jól megmosva)tiramisu
3 csomag vaníliás cukor
4 evőkanál kristálycukor
1 rúd vanília, vagy még 1 csomag vaníliás cukor
50 dkg mascarpone
1-2 evőkanál rum

Hozzávalók az áztatáshoz:
2 csomag babapiskóta (2x200g)
4 dl erős feketekávé (lehűtve)
2-3 evőkanál kristálycukor (ízlés szerint)
1 evőkanál rum

Elkészítés: a jó minőségű, friss, jól megmosott tojásokat szétválasztom. A sárgáját a kristálycukorral, a vaníliás cukrokkal és a vaníliával fehéredésig (habosra) keverjük. Amikor nincs itthon vaníliarúd, akkor Bourbon vaníliás cukrot használok. Amikor a cukorral szépen egybeolvadt a tojássárgája, hozzáadom a rumot és a mascarponét, és még pár percig keverem, habosítom. A tojásfehérjét (amit visszatettem a hűtőbe) csipet sóval kemény habbá verjük, és óvatosan beleforgatjuk a mascarponés krémbe. A titkok, hogy minden hideg legyen.
Amikor elkészültünk a krémmel, kezdhetjük a piskóták fürdetését. Vigyázzunk, mert hamar megszívja magát, nehogy szétessen az alapunk. Akár üvegtálba, akár tepsibe kezdődhet a rétegezés. Alulra egy sor kávéba mártott babapiskóta (egy csomag) rá a krém fele, majd ismét piskóta (a második csomag) végül a krém második felét ráöntöm és szépen eligazgatom, hogy minden résbe és sarokba is eljusson ez a csodás krém. A desszert igazi pikantériáját a tetejére (bőségesen) szórt natúr holland kakaó adja. Mehet is pihenni a hűtőbe legalább 4 órára, de még finomabb, ha van egy egész éjszakája a tökéletes ízharmónia elnyerésére. Minél jobb minőségű és friss alapanyagokkal dolgozunk, annál finomabb lesz ez a méltán világhírű édesség.

Aki egy kicsit is ismer az tudja, hogy az egyik gyengém a moziba járás. Nagyon szeretek moziba menni, – szerintem – ott még az egyszer nézhető filmek is vállalhatóbbak. :) Természetesen van jó néhány melléfogás is amire nem vagyok büszke, és még ingyen sem ülnék be soha többet rájuk (a legutóbbi a Mindörökké rock). Azt is el kell ismernem, hogy rám az igazán jó alkotások tudnak hatást gyakorolni, ami után nem tudsz úgy kijönni a teremből, hogy jó, akkor most hova megyünk…
Bizton állíthatom, hogy a moziban futó filmek jelentős hányadát megnézem, de amiről írok, és beszélek az teljesen más kategóriába tartozik. Ezt a filmet a férjem választotta, őt érdekelte jobban. Meg kell, hogy mondjam rég nem láttam a mozi kínálatban ennyire színvonalas és jól összerakott, gyönyörűen fényképezett alkotást.

Természetesen Niki Lauda neve nem volt ismeretlen számomra, viszont a történet részleteit nem ismertem, így szívesen vállalkoztam  a filmnézésre. 1976-ban járunk a film története a Forma-1 aranykorába kalauzol bennünket, ahol a hihetetlenül izgalmas, és látványos száguldó cirkusz legendás szezonját élhetjük át, két felejthetetlen versenyző harcával fűszerezve: James Hunt és Niki Lauda néz egymással farkasszemet a világ legveszélyesebb pályáin. Mindkettőjük sajátja, hogy bármire képesek a győzelemért.
Niki Lauda a sporttörténelem egyik legemlékezetesebb teljesítményét viszi véghez: 42 nappal a balesete után újra versenybe száll, hogy visszaszerezze bajnoki címét, és bebizonyítsa, hogy ebben a hajszában mindenkinél jobb. “Mert minél közelebb vagy a halálhoz, annál jobban dübörög benned az élet.”
Daniel Brühl fantasztikus alakítása, Niki Lauda emberi tartása és nagysága, mind-mind felejthetetlenné teszik a filmet.
Gazda Albert véleményével tudok a leginkább azonosulni. Az írásába a magam gondolatait is beleszőttem, íme az ízelítő és a kedvcsináló a filmhez:

“A drámaiság adott, de ahhoz, hogy átéljük, szurkolni tudjunk, tehetséges emberek kellenek. Színészek, akik életet tudnak lehelni a karakterekbe. Daniel Brühl nagyszerű Lauda. Nemcsak a mentalitását, a gesztusait, a mimikáját, az akcentusát is hozza. Nagy boldogság, hogy a forgalmazó nem szinkronizáltatta a filmet (a férjem is ezt díjazta elsőként a film után) magyarul képtelenség lenne visszaadni Brühl németes angolját, aminek kidolgozásában mellesleg maga Lauda is segítette.”

Ami számomra a a legszimpatikusabb, hogy az alkotók nem mondják meg, hogy kit szeressünk. Még csak az sem egyértelmű, hogy ki a főhős voltaképpen. Mindenki találhat saját maga számára mondanivalót  a filmből.

“Százszor szívesebben lettem volna pilóta a kétezres években, mint a saját időmben:
megmaradtak volna a füleim, és jóval többet kerestem volna.
Ha Amerikában élnék, valószínűleg beperelném anyámat, hogy ilyen korán szült meg.”

Niki_Lauda_400

Fotó: International Motorsports Hall of Fame

Hozzávalók:

300g bio zabpehely
200g aszalt szilva
100g natúr szeletelt mandula
3-4 ek. natúr napraforgó

Fogjunk egy nagy keverőtálat és öntsük bele a zabpelyhet, a mandulát és a napraforgót. Az aszalt szilvát kockázzuk fel és öntsük a tálunkba, majd alaposan keverjük össze a müzlinket. Az elkészült finomságot egy jól záródó üvegbe, vagy műanyag dobozba öntjük, és száraz hűvös helyen tároljuk.
Fogyaszthatjuk frissen facsart narancslével, vagy tejjel. Gazdagíthatjuk kockára vágott, vagy lereszelt gyümölcsökkel és mézzel. Egy adag 5-6 dkg. Laktató, rost dús, nagyon finom és talán a legfontosabb, hogy cukor mentes.
Természetesen ennél az ételnél is variációk tárháza tárul elénk, hiszen aki nem szereti az aszalt szilvát az választhat helyette sárgabarackot, fügét, vagy datolyát. A mandula helyett szintén lehet diót, vagy mogyorót használni. Lehetőleg jó minőségű, natúr termékeket használjunk! A napraforgó mellett rakhatunk 1-1 ek. tökmagot, vagy lenmagot is a keverékünkbe egy biztos, elrontani nem lehet. :) Válogasson mindenki a kedve, és ízlése szerint. Az én szívemnek – és gyomromnak – ez a legkedvesebb összeállítás. Jó étvágyat kívánok hozzá! Induljon jól a napotok.

Bevallom, nagyon szeretem nézni ahogy Jamie Oliver főz, mégis kétkedve figyelem a 15 perces ételeit mivel szerintem abban több a varázslat, mint a főzés. :) Szeretném megosztani veletek az én 15 perces vacsorámat, mely talán valóban hozható ennyi idő alatt. Ez nem más, mint a citromos-ricottás tészta, mely annak okán is különleges, hogy a sok markáns és karakteres íz ellenére is rendkívüli összhang kerekedik a tálalás végére.

Hozzávalók:

125g Szarvasi Ricotta (fél doboz)
75g tejföl 2,8% (fél doboz)
300g teljes kiőrlésű penne
50g ementáli sajt (elhagyható)
Frissen facsart citromlé
2 gerezd fokhagyma
Só, bors ízlés szerint
Kevés olaj

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERAMialatt a tészta megfő, addigra a “mártást” is el tudjuk készíteni. Először is feltesszük a tésztavizet forrni (ami elég sós, és kevés olajat igényel, hogy ne ragadjon össze a tészta főlés közben). A forrásban lévő bő vízbe beleöntjük a tésztát és a főlésidőnek megfelelő ideig rotyogtatjuk (néha alaposan megkeverjük, hogy a lábas aljára se ragadjon oda).

Fogunk egy hőálló üvegtálat, és elkészítjük benne a tészta ízes pakolását. :) A ricottát és a tejfölt alaposan összedolgozzuk, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk és fokhagymanyomón átnyomva hozzáadjuk a hagymát. Ami az egész ételt fantasztikusan frissé varázsolja az nem más, mint a citromlé. A citromot alaposan megmossuk, félbevágjuk és ízlés szerint facsarunk az elegyünkbe. Ajánlatos kis mennyiséggel kezdeni és kóstolgatni, hiszen mindenki ízlése más és más. Szerintem akkor jó ha kellemesen pikáns, és nem csap át savanyúvá. Végül belereszeljük a sajtot, mely a forró tésztától lágyan elolvad. Bevallom, ezt a tésztát nem a szépsége miatt szeretjük. :) Viszont sok előnye van: finom, tápláló és gyors vacsora. Mikor a tésztánk megpuhult nincs más dolgunk, mint leszűrni és forrón ráönteni a keverékre. Alaposan összekeverjük és mosolyogva tálaljuk. Jó étvágyat!

Ami még szintén nagyszerű ebben a vacsorában, hogy akár a másnapi reggelinket is gyorsan össze lehet állítani. A megmaradt ricottát és tejfölt a kőrözötthöz hasonlóan összekeverjük sóval, borssal, pirospaprikával karikázunk bele pár szál újhagymát és már el is készült. Amennyiben hűtőben pihentetjük pár órát még finomabb. :)

A gyorsaság itt az egyszerűségben rejlik. Vannak olyan napok, amikor nem igazán jut időnk a főzésre, vagy egyszerűen nincs kedvünk órákat tölteni a konyhában. Azonban az egyszerűség nálunk nem egyenlő az egészségtelen “műkajával”.  Most a számomra kedves – hús nélküli – gombapaprikást szeretném megosztani veletek, ahogy én szeretem.

Ehhez a finomsághoz a rizst szeretem a legjobban, így azzal kezdem, hiszen mialatt megpárolódik, a gomba is elkészül. Bevallom, nagyon sok időbe telt mire megpróbálkoztam a rizsfőzéssel, és szintén sok időbe mire olyan lett, amilyenre mindig is vágytam. :)

Akkor lássuk:

A rizs lényege a 2:1 arány és a kiváló minőségű főzőedény. Én bögrével (2.5dl) mérem, így sokkal egyszerűbb. Kevés olajon megpirítom a bögrényi rizst (4-5 perc alatt), majd felöntöm 2 bögre vízzel (arra figyeljünk, hogy ha forróvízzel szeretnénk felönteni – én hideggel szoktam – nehogy megégessük magunkat a felcsapó gőzben). Megsózom, és beledobok egy közepes fej vöröshagymát (szerintem ez adja meg igazán a finom ízét), majd fedő alatt addig főzöm, míg az összes vizet felveszi. Ilyenkor lezárom, és 20-25 percig tovább párolom fedő és konyharuha alatt.

A gombapaprikást még egyszerűbb elkészíteni. :)

Hozzávalók:

1/2 kg csiperke gomba
1 nagy fej vöröshagyma
1 paradicsom
1 kisebb paprika
1 doboz tejföl 2,8%
Csipet só, bors, pirospaprika
Olaj

A vöröshagymát meghámozzuk, és apró kockára vágjuk.  A paradicsomot és a paprikát megmossuk, és szintén apróra vágjuk. Kevés olajat hevítünk, és üvegesre pároljuk rajt a vöröshagymát, mikor jónak találjuk lehúzzuk a tűzről, és rádobjuk a pirospaprikát (elkeverjük és felöntjük egy kevéske vízzel), ezután visszatesszük a tűzre, és hozzáadjuk a felkockázott zöldségeket. Az elegyet pár percig pároljuk (megvárjuk, míg zsírjára visszasül), majd jöhet a főszereplőnk, a gomba. Elkeverjük, és fedő alatt puhára pároljuk, közben sózzuk és borsozzuk. Végezetül hozzáöntjük a tejfölt, mely krémessé és ellenállhatatlanná varázsolja a 30 perc alatt elkészült vacsoránkat. Amennyiben a gomba túl sok levet engedett, a tejfölbe lehet egy kis lisztet keverni, ezáltal nemcsak ízesít, hanem sűrít is.

gomba

Jó étvágyat kívánok mindenkinek, legyen benne örömötök.

Valójában minden este ugyanazzal a gondolattal alszom el, reggel pedig úgy ébredek: biztos, hogy elfelejtek valamit. Nem tudom, más hogy van ezzel. Szerintem igazán még fel sem fogtam, hogy bő egy hét múlva férjhez megyek (olyan gyorsan történt minden), azért viselem ilyen nyugodtan a dolgokat. :)

Az időpont már biztos volt, a ruhánk pedig kiválasztva. Következett a gyűrű vásárlás. Konkrét elképzelésünk volt ezzel kapcsolatban is (semmi cicoma, csupán egy “hagyományos” karikagyűrű). Számtalan üzletben voltunk, és hajmeresztő volt számomra, hogy a hatalmas választék ellenére az egyszerű karikagyűrű mintha kiment volna a divatból. Nagyon kevés helyen találkoztunk vele, és ott is csak a vékony, jellegtelen modellek képviselték társaikat. Az eladókról nem is beszélve. Tudom, hogy nap, mint nap ezzel keresik fel őket, nem is várom, hogy osztozzanak vadidegenek boldogságában, na de az a ridegség. Szinte sehol sem találtunk olyan ékszerészt, ahol mindketten fel tudtuk volna próbálni a gyűrűt (a páromnak nagyon kevés gyűrű áll jól az ujján), de egy volt, aki legalább megpróbált a végletekig kedves és segítőkész lenni. Nála vásároltunk végül. Szívből remélem, hogy el is készülnek a gyűrűk az esküvőig. Megjegyzésként teszem hozzá, hogy közben lemondtunk minden elképzelésünkről, és az választottuk, amit mindkettőnk a szívébe zárt. Utolsó gondolatként ezzel kapcsolatban leírnám, hogy 200-250 ezer forintos tételeknél még egy mosolyt sem kaptunk nagyon sok helyen.

Következtek az “apróságok”. Az előző bejegyzésben már leírt felárak itt jelentkeztek igazán, hiszen a karikagyűrű és a ruha alapvető kellékek egy esküvőhöz. A menyasszonyi torta… Kinéztünk egy gyönyörűen elkészített 3 emeletes csodaszép tortát, mely méltó befejezése lehetett volna a napunknak. Viszont számunkra az túlságosan nagynak bizonyult, mivel alig 20-an leszünk a díszebéden, így megbeszéltük, hogy “csupán” az alsó szintet szeretnénk kérni, mely 2 tortának felel meg, és gond nélkül kihozható belőle 24-25 szelet. Nem volt egyszerű, de sikerült lebeszélni, hogy elkészítsék számunkra ezt a variációt.  A virágok következtek. Eldöntöttük, hogy nem díszítünk sem a polgári-, sem pedig az egyházi szertartás helyszínén, a már említett visszafogottság és szűk családi kör révén. Ismét olyan árajánlatokkal és hozzáállással találkoztam, hogy borzalom. “Nincs katalógus, mond el mit szeretnél, és majd megcsináljuk” (és ez volt a legdrágább hely). Úgy gondolom, azért a menyasszonyi csokrot nem árt katalógusból kiválasztani, vagy legalábbis iránymutatóként alkalmazni. Mindenkinek sokkal problémamentesebb ezáltal az élete. A szülőköszöntő virágot és az Úr asztala díszt természetesen “csak szóban” beszéltük meg, de azért ott nem igazán van túl sok lehetőség a félreértésekre. A hölgy a végsőkig segítőkész és partner volt mindenben (zárójelben tenném hozzá – és az egyedüli, aki esküvői felár nélkül “rendes áron” vállalta). Mikor menjen nyaralni az ember fodrásza és kozmetikusa? Egyik sem tudta vállalni az augusztus 31-ét… A kisebb, majd a nagyobb sokkot túlélve nekiálltam fodrászt és sminkest keresni, lehetőleg 15 km-es körzetben. Remélem, hogy találtam. Természetesen, mivel nem ismernek, mindketten (egy szalon) ragaszkodnak a próbához. Nem elég, hogy pont dupla annyiért dolgoznak, mint az évek óta jól bevált emberek, még fizethetem ki kétszer… Tiszta szívből remélem, hogy (ennyi pénzért) legalább tényleg jó szakemberek, és minden csodásan sikerül. A jövő héten minden napra jut valami, majd részletesen tájékoztatok mindenkit. :D

FülimAzért apró meglepetések és figyelmességek most is kísérik életünk. Egy nagyon kedves főiskolai csoporttársam, megtudva az örömhírt, ajándékként küld nekem egy általa újonnan elsajátított technikával készült csodamunkát. Nagy örömmel fogom viselni, és köszönöm szépen, hogy megtisztel. Az egyik fülbevaló már elkészül ;) ez a mai kép.

Kedves Mindenki!

Sajnálom, hogy ennyire elhanyagoltam mostanság az oldalam, de rengeteg esemény összetorlódott az életemben. Pár hónapja volt egy rosszul sikerült műtétem, melynek következményeit sajnos egész életemben viselni fogom. :( A közeljövőben erről (is) írok részletesebben, valamint a sokak által allergiának bélyegzett betegségemről.

Viszont jó dolog is történt a nyáron. :) Menyasszony lettem. Életem szerelme a 3. évfordulónkon (minden előjel nélkül) feltette a nagy kérdést. :) A válasz (miután sikerül a meglepetéstől és a meghatódottságtól megszólalnom) természetesen igenként hangzott. :)
A családra és a terveinkre való tekintettel úgy határoztunk, hogy idén meg is tartjuk a nagy napot. Hát :) nem gondoltam volna, hogy egy szűk családi körre álmodott esküvő ilyen sok szervezéssel és rohangálással jár. Teszem hozzá, hogy még közel sincs vége. :) Szerencsés helyzetben vagyunk, mert egyikőnk sem szereti a felhajtást, így nem volt kérdés, hogy az esküvőnk mindenféle cicomát nélkülöző, meghitt és belsőséges lesz.

Olyannyira családi eseményként kezeltük, hogy úgy gondoltuk meghívó sem szükséges, hiszen személyesen hívunk mindenkit, osztozzon örömünkben, és tiszteljen meg minket jelenlétével. Végül be kellett látnunk, hogy nincs esküvő meghívó nélkül. :D 2 napunkba került megtervezni és kivitelezni a hőn áhított (emlékbe elrakható) :) meghívókat.

Elsőként az anyakönyveztetőt kerestük fel szándékunkkal, aki örömmel közölte, hogy a tervezett dátum számára is megfelelő, majd jött a hivatalos rész (papírok kitöltése). Szólok: anyakönyvi kivonat nélkül ne akarj házasodni. :D Ezután a kezembe nyomott egy papírt, amin a név variációk sorakoztak. Szerencsére ezt már jó előre eldöntöttem  (felveszem a leendő férjem vezetéknevét). Majd jöttek a szabadon válaszható opciók. Nem mindre emlékszem, mert mint említettem, távol áll tőlünk a túl nagy felhajtás. A homoköntés nagyon új volt számunkra, arról még nem is hallottunk. Lényege, hogy kétszínű homokot vásárol az ifjú pár, és ezt egyszerre beleöntik egy közös vázába (vagy amibe jólesik), amely örök emlék marad számukra. Mi ezt (sem) kértük. Mindössze a közös gyertyagyújtást és a pohárköszöntést találtuk hozzánk illőnek.

Következett a lelkész. Nagyon izgultam, hogy az anyakönyveztetővel lebeszélt időpont számára is megfelelő legyen. Sikerült, a dátum és az időpont is megfelelő volt. Itt baráti és személyes volt a beszélgetés, valamint nagy boldogság volt számunkra, hogy őszintén osztozott örömünkben. Természetesen jött a nagy kérdés: hogyan szeretnénk, mire gondoltunk. Őszintén közöltük, hogy fogalmunk sincs. :D Nem igazán tudjuk, hogy mi az egyházi szertartás velejárója. Könnyebbségül kaptunk egy segédletet, így már tudtuk mit szeretnénk. Konkrétan minden a “házasságkötési ceremónia” szerint zajlik majd kivéve az énekeket. A házassági eskü miatt kicsit aggódom. Annyira izgulós vagyok, azt sem tudom majd, mit kell mondani. :)

Mikor már biztosan tudtuk az időpontot, nekiálltunk helyszínt keresni az ünnepi estebédhez (kizárólag egy ebédben gondolkodtunk mindig is). Nem tervezünk sem esküvői díszítést, sem pedig lakodalmat (a tánc és a mulatozás nem a mi asztalunk – főleg nem ha mi vagyunk a középpontban).

…és most jön ami nagyon elkeserítő. Amint kiejted a bűvös “esküvő” szót, minden 3x annyiba kerül, mint alapjában véve. Szerintem ez leírhatatlanul tisztességtelen. Legyen az étterem, virág, torta vagy szépségápolás. Amint kiderül, hogy esküvői az alkalom, minden hirtelen megdrágul. A végén már családi díszebédre kértem ajánlatot az éttermektől (jóval alacsonyabbak voltak az árajánlatok). Arról nem is beszélve, hogy nem könnyű megtalálni azt a színvonalat, ahova bátran elviheted a családod, és nem fogtok csalódni. Végül sikerült. :) Remélem, hogy valóban nem fogunk csalódni.

A ruhák kiválasztása sem tartozott az egyszerű dolgok közé. Édesanyámat kértem, hogy legyen a kísérőm és a tanácsadóm. Tudom, hogy Ő sosem rejti véka alá a véleményét, így olyan ruhát fogok viselni a nagy napon, amit mindenki csak egyszer viselhet az életben. Jelentem: megtaláltuk. :) Szerintem leírhatatlanul szép, képekkel is igazolom hamarosan. :) Természetesen nem volt olyan könnyű megtalálni, mint gondolni lehetne az első olvasás kapcsán. Először is elállt a lélegzetünk, hogy mibe kerül egy ruha bérlése. 120 000 forintért elviheted egy hétvégére… Az első szalon ahol voltunk még meredekebb árakkal dolgozott, és a ruhák: 38-40-es méretek. Amennyiben ennél nagyobb kell (az enyém 44-es), ne is akarj férjhez menni… Arról nem is beszélve, hogy kaptunk két katalógust, hogy válasszunk belőle. Felmerült bennem a gondolat, hogy a ruhát én is csak az esküvő előtt láthatom majd… Szóval összenéztünk, és úgy határoztunk, hogy átmegyünk egy másik szalonba. Itt nem katalógust kaptunk, hanem egy  kedves eladót, aki rám nézett, és rohangált elénk szép és kevésbé szép ruhákkal, néha egyikbe-másikba belepasszírozott, mire végül ráleltünk az igazira. Igaz volt egy pont, mikor megfordult a fejemben, hogy most hagyom ott az egészet (és én ezért még pénzt is adok), de sikerült. :) Természetesen hozzá cipő, melltartó, harisnya és jó anyám által választott tiara (méreg drága, és a hajamtól úgysem fog látszani, de ha az én anyukám beleszeret valamibe… :)

A párom ruhája szerintem fájdalommentesebb volt (biztos Ő erről mást mondana). Az Övét teljes mértékben megvettük (öltöny mellénnyel – teszem hozzá gyönyörű, ing, nyaksál, díszzsebkendő, tudom is én), és így se kerül fele annyiba se mint az én kölcsönzésem. :)

A szervezés és készülődés további mozzanatait a következő bejegyzésben osztom meg veletek. :)

Nálunk a palacsinta általában egyet jelent az igazán kényeztető édes finomsággal. Azonban most mégis egy sós főétel köreteként kínálom fel számotokra.

Rengeteget kísérleteztem, mire rátaláltam a legtökéletesebb palacsinta alapreceptre. Ezt a kiváló receptet, a mindenki által jól ismert Lajos Mari osztotta meg a nagyérdeművel.

 Akkor lássuk:

Hozzávalók: (12 palacsintához):

200 g finomliszt
1 csipet só
2 tojás
2 dl tej
2 dl buborékos víz
2 ek. olaj

“A lisztet és a sót keverőtálba szórjuk. A tojásokat egyenként felütjük, tálkába csúsztatjuk, hozzáöntjük a tejet, elkeverjük, majd apránként, több részletben, kézi vagy elektromos habverővel a liszthez adjuk, és simára-csomómentesre eldolgozzuk. Ezután több részletben hozzákeverünk 2 dl buborékos ásványvizet vagy szódavizet, letakarjuk, és legalább fél órát (a hűtőszekrényben akár egy egész éjszakán át) pihentetjük.
Egy közepes, 20-22 cm átmérőjű serpenyőt (még a teflonbevonatút is) az első palacsinta sütése előtt vékonyan kikenünk olajjal. A többi zsiradékot a palacsintatésztába keverjük, ha sűrűnek találjuk, még egy kevés buborékos ásványvizet/szódavizet adunk hozzá – a hígabb tésztából vékonyabb, a sűrűből vastagabb palacsinták süthetők. Én a vékony tésztát szeretem!
A serpenyőt felforrósítjuk, beleöntünk 1 kis merőkanál tésztát, és ügyelve arra, hogy egyenletesen kitöltse a serpenyő alját, körbeforgatjuk benne. Élénk tűzön kb. 1 percig sütjük, majd megfordítjuk, és a másik oldalát is megsütjük (ez már csak ½ perc).”

Hozzávalók a “töltelékhez”:

3-4 szál újhagyma
2 ek. olaj
1 közepes csirkemell
1 doboz kukorica
2 dl főzőtejszín
Ízlés szerint só, bors
Füstölt sajt

A húst alaposan megtisztítom, megmosom és felkockázom. A hagymát karikákra vágom (szeretek mindenből frisset és szezonálisat használni). Természetesen az újhagyma helyett lehet vöröshagymát, vagy akár lila hagymát választani. A recepteknek csupán a képzelet szabhat határt. Az olajon megpárolom a hagymát, majd hozzáadom a felkockázott csirkemellet. Sózom, borsozom, és 15-20 perc alatt puhára sütöm. Ekkor ráöntöm a kukoricát (a levére nincs szükségünk), alaposan összekeverem, végül a tejszínnel megkoronázom az egészet. Megvárom, míg a tejszín kellemesen sűrű állagúvá varázsolja a ragumat, és forrón a palacsintákba töltve kínálom. Az ételt füstölt sajttal gazdagítva tálalom.

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERAHiszek abban, hogy egészségeset, jót és finomat csak jó minőségű alapanyagokból lehet készíteni.

Szerintünk nagyon finom. :) Jó étvágyat kívánok hozzá!

Kedves Olvasó!

Köszöntelek az oldalamon. :) Sokan közülünk az életük egy-egy kiemelkedően fontos állomásán kezdenek el blogot írni készülvén egy olyan különleges eseményre, ami várakozással teli és nagy változást ígér. Számos oldalon megélt tapasztalatokról olvashatunk nem kevés esetben segítvén ezzel a többiek kérdésekkel teli életét vagy csupán a kedvenc hobbijuk ölt így testet.

Az én oldalam igazából egyik kategóriába sem sorolható. :)

Az elmúlt időszak fontos állomásaként a múlt hónap nagy eseményét említeném (beöltöttem a 30. életévemet). Még most is kisebb sokként hat rám ez a tény. :)

Elhatároztam, hogy tudatosabban fogom élni az életem. Jobban fogok figyelni az egészségemre, valamint több időt szentelek, mindenkire és mindenre, aki közel áll hozzám.

Szeretnék megosztani minden élményt, ami fontos számomra. Jelentsen ez akár örömet, bánatot, csalódást vagy szívből jövő jó tanácsot.

Biztosan olvashatsz kedves látogató jó néhány könyvről, filmről, beszélgetésről is az oldalon.

A receptek fülecske nem jelenti azt, hogy különlegesebbnél különlegesebb ételekkel találkozhatsz, sőt! Bevallom őszintén nem igazán szeretek főzni. Aki pedig egy kicsit is ismer, az tudja rólam, hogy „csak mosogatni ne kelljen” – leírni sem tudom mennyire nem szeretek mosogatni (mivel ez az első bejegyzés megpróbáltam türtőztetni magam a szókimondóbb megfogalmazástól). :)

Receptjeim inkább próbálkozások és kalandozások az egészséges és olykor kényeztető ételek világában. :)

Szívből remélem, örömmel olvasod az írásaim és érdemes volt rátalálnod az oldalamra! :)

Hozzászólásod, észrevételed vagy ajánlásaid szívesen fogadom a: kiskati[kukac]kiskati.hu címen.

 

Exif_JPEG_PICTURENagyon szépen köszönöm neked drága Szerelmem ezt a rengeteg munkát és az ennél is több szeretetet. Hálás köszönet, az oldalamért!