Valójában minden este ugyanazzal a gondolattal alszom el, reggel pedig úgy ébredek: biztos, hogy elfelejtek valamit. Nem tudom, más hogy van ezzel. Szerintem igazán még fel sem fogtam, hogy bő egy hét múlva férjhez megyek (olyan gyorsan történt minden), azért viselem ilyen nyugodtan a dolgokat. :)

Az időpont már biztos volt, a ruhánk pedig kiválasztva. Következett a gyűrű vásárlás. Konkrét elképzelésünk volt ezzel kapcsolatban is (semmi cicoma, csupán egy “hagyományos” karikagyűrű). Számtalan üzletben voltunk, és hajmeresztő volt számomra, hogy a hatalmas választék ellenére az egyszerű karikagyűrű mintha kiment volna a divatból. Nagyon kevés helyen találkoztunk vele, és ott is csak a vékony, jellegtelen modellek képviselték társaikat. Az eladókról nem is beszélve. Tudom, hogy nap, mint nap ezzel keresik fel őket, nem is várom, hogy osztozzanak vadidegenek boldogságában, na de az a ridegség. Szinte sehol sem találtunk olyan ékszerészt, ahol mindketten fel tudtuk volna próbálni a gyűrűt (a páromnak nagyon kevés gyűrű áll jól az ujján), de egy volt, aki legalább megpróbált a végletekig kedves és segítőkész lenni. Nála vásároltunk végül. Szívből remélem, hogy el is készülnek a gyűrűk az esküvőig. Megjegyzésként teszem hozzá, hogy közben lemondtunk minden elképzelésünkről, és az választottuk, amit mindkettőnk a szívébe zárt. Utolsó gondolatként ezzel kapcsolatban leírnám, hogy 200-250 ezer forintos tételeknél még egy mosolyt sem kaptunk nagyon sok helyen.

Következtek az “apróságok”. Az előző bejegyzésben már leírt felárak itt jelentkeztek igazán, hiszen a karikagyűrű és a ruha alapvető kellékek egy esküvőhöz. A menyasszonyi torta… Kinéztünk egy gyönyörűen elkészített 3 emeletes csodaszép tortát, mely méltó befejezése lehetett volna a napunknak. Viszont számunkra az túlságosan nagynak bizonyult, mivel alig 20-an leszünk a díszebéden, így megbeszéltük, hogy “csupán” az alsó szintet szeretnénk kérni, mely 2 tortának felel meg, és gond nélkül kihozható belőle 24-25 szelet. Nem volt egyszerű, de sikerült lebeszélni, hogy elkészítsék számunkra ezt a variációt.  A virágok következtek. Eldöntöttük, hogy nem díszítünk sem a polgári-, sem pedig az egyházi szertartás helyszínén, a már említett visszafogottság és szűk családi kör révén. Ismét olyan árajánlatokkal és hozzáállással találkoztam, hogy borzalom. “Nincs katalógus, mond el mit szeretnél, és majd megcsináljuk” (és ez volt a legdrágább hely). Úgy gondolom, azért a menyasszonyi csokrot nem árt katalógusból kiválasztani, vagy legalábbis iránymutatóként alkalmazni. Mindenkinek sokkal problémamentesebb ezáltal az élete. A szülőköszöntő virágot és az Úr asztala díszt természetesen “csak szóban” beszéltük meg, de azért ott nem igazán van túl sok lehetőség a félreértésekre. A hölgy a végsőkig segítőkész és partner volt mindenben (zárójelben tenném hozzá – és az egyedüli, aki esküvői felár nélkül “rendes áron” vállalta). Mikor menjen nyaralni az ember fodrásza és kozmetikusa? Egyik sem tudta vállalni az augusztus 31-ét… A kisebb, majd a nagyobb sokkot túlélve nekiálltam fodrászt és sminkest keresni, lehetőleg 15 km-es körzetben. Remélem, hogy találtam. Természetesen, mivel nem ismernek, mindketten (egy szalon) ragaszkodnak a próbához. Nem elég, hogy pont dupla annyiért dolgoznak, mint az évek óta jól bevált emberek, még fizethetem ki kétszer… Tiszta szívből remélem, hogy (ennyi pénzért) legalább tényleg jó szakemberek, és minden csodásan sikerül. A jövő héten minden napra jut valami, majd részletesen tájékoztatok mindenkit. :D

FülimAzért apró meglepetések és figyelmességek most is kísérik életünk. Egy nagyon kedves főiskolai csoporttársam, megtudva az örömhírt, ajándékként küld nekem egy általa újonnan elsajátított technikával készült csodamunkát. Nagy örömmel fogom viselni, és köszönöm szépen, hogy megtisztel. Az egyik fülbevaló már elkészül ;) ez a mai kép.